Fáradt vagy, rossz kedvű, vagy nem érzed magad túl fittnek, mert már rég nem mozogtál? Lehet, hogy most semmi kedved nincs mozogni. Pedig a mozgás ezeket mind “gyógyítja”! Már az első alkalommal is remekül fogod magad érezni tőle.
Hogyan oldjuk fel ezt a dilemmát egyszerűen?
Nincs ebben semmi extra, gyakorlatilag mindenkivel előfordul egyszer-kétszer! Ne legyen bűntudatod! Ilyenkor villámgyors, és ütős tüneti kezelésre van szükség!
Hangold magad pozitívra három lépésben!
1. Először gondolatban turbózd fel magad!
Képzeld el, milyen, amikor befejezed az edzést! Bizseregnek az izmaid, felszabadultnak, könnyűnek, és erősnek érzed magad. Sikerélményed van, mert ismét legyőzted önmagad, és az egész testedben elárad egy jóleső érzés: Megcsináltad.
Ráadásul meg is könnyebbülsz, mert nem kell tovább folytatnod. Ez is valami! 
Akard ezt az érzést! Vágyj rá! Igazán!
2. Kezd kicsiben! (Ez a legjobb!)
Indíts valamilyen apró mozgással! Valamivel, ami ritmusos, és cseppet sem megerőltető, viszont jó közérzetet okoz.
Például: fogj a kezedbe egy kislabdát, és kezdd el ütemesen forgatni/nyomogatni! Vagy körözz a válladdal! Esetleg nyújtózz felváltva a kezeiddel!
Érezd, ahogy felpezsdül a vérkeringésed, és ráhangolódsz a mozgás ütemére.
3. Lendülj bele tét nélkül!
Állj fel! Még ne magába az edzésbe vágj bele, csak mozgasd át magad egy picit! Kezdj el lépegetni, sétálni, táncolni. Csak finoman!
Közben pedig ne azon törd a fejed, hogy milyen nehéz lesz az edzés, vagy hogy mennyire utálsz mozogni. Felejtsd el az összes negatív gondolatodat, és koncentrálj a távolabbi céljaidra!
Mit szeretnél? Hogy a párod gyönyörűnek tartson? Képzeld el, ahogy összebújtok egy csillagfényes éjszakán… Szeretnéd, ha bebizonyíthatnád egy hitetlenkedő ismerősnek, hogy erős nő vagy? Képzeld el, ahogy elé állsz szépen, fitten, csúcsformában. Vajon milyen arcot fog vágni?
És közben csak mozogj! És élvezd!
És amikor már a véredben van a ritmus és a legszívesebben táncra perdülnél, már szívesen fogsz belevágni a napi edzésedbe is!
Hát hajrá!
Majdnem negyven éves voltam, amikor megszületett negyedik fiam, amolyan ráadásként, hiszen a legnagyobb ekkor tíz, az ikrek kilenc évesek voltak. Így aztán személyesen tapasztalhattam, hogy mennyire más gyermeket várni huszon-harminc-évesen és negyven körül.
Ez az oldal azért indult, hogy a hozzám hasonló, bátor, harmincöt év feletti kismamáknak, anyukáknak szolgáljon kikötőként. Segítségül a maguk területén elismert szakértőket hívtam, hogy tájékoztassunk, biztassunk és szórakoztassunk, kedves Sorstársam! :-)
