Meg nem született gyermekek

Minden nővel előfordulhat az életében, hogy a jól indult várandóssága spontán vetélésbe torkollik. És, bár az orvostudomány nagyon sokat tud tenni azért, hogy a vetélést megakadályozza, a Természet útjai mégis sokszor kifürkészhetetlenek. Néha hiába teszünk meg mindent, a vetélés megakadályozhatatlan, mert valami olyan probléma van a babával, amit az élettel nem lehet összeegyeztetni. Spirituális felfogás szerint ezekben az esetekben a leszületendő lélek “meggondolja magát”, vagy “megtanulta a szülőtől azt, amit meg kell tanulnia, és ezzel elvégezte vele a dolgát”, vagy “tanítani szeretné a szülőt valamire”. Ilyenkor nincs más megoldás, fel kell dolgozni a vetélést testileg, de főleg lelkileg. Ez egyik kulcsa lehet a jövőbeli sikeres gyermekáldásnak.

Az, hogy egy ilyen eseményt hogyan dolgoz fel testileg-lelkileg a kismama, főleg attól függ, hogy milyen mintát látott a családjában, és hogy mennyire mer önállóan gondolkodni. Sajnos sokunknak nincs viselkedésmintája a vetélés feldolgozására, és a környezetünk hozzáállása is egészségtelen. Mert ha például azt mondogatják a kismamának közvetlenül a vetélés után, hogy “Fel a fejjel!”, akkor nem tudja meggyászolni, megdédelgetni és lelkileg elengedni a kisbabáját. A vetélés ugyanis nagyon hasonló ahhoz, mint amikor egy szerettünk meghal, őt is meggyászoljuk és elengedjük, nem? Mondanom sem kell, hogy a környezetnek ez az erőltetett pozitív hozzáállása különösen akkor káros, ha a kismama nagyon várta a babát, és azt eredményezheti nála, hogy évek múlva is az elment babáját fogja siratni, és nem fog tudni a jelenben élni.

Tehát, beszéljünk arról, hogyan tudjuk lelkileg elengedni az elment magzatot?

• Először is, nagyon fontos, hogy a vetélés után a sírást, ha előjön, ne tartsuk vissza, bárhol is vagyunk. Ilyenkor nyugodtan érezhetjük magunkat feljogosítva arra, hogy itassuk az egereket, és elengedjük a szomorúságunkat. Az orvosi rendelőben, a váróteremben és az utcán is nyugodtan szomorkodjunk!

• Másodszor: többféle érzelmi gyakorlatot végezhetünk, ami segíti a lelki feldolgozást. Például, mivel már valószínűleg beleéltük magunkat, hogy anyukák leszünk, kicsit elégítsük ki a vágyainkat: legalább képzeletben dédelgessük meg az eltávozott picúrt, mintha itt lenne (ez valószínűleg erős érzelmi reakciót, sírást fog kiváltani, ezt is engedjük kijönni), mondjuk meg neki, hogy mennyire szeretjük őt, és hogy mennyire fáj, hogy elment. De természetesen azt is megmondhatjuk neki, hogy tiszteletben tartjuk a döntését. És gyújthatunk érte gyertyát, stb. Ha ezeket a gyakorlatokat (vagy a saját magunk által kitaláltat) következetesen végezzük addig, amíg a magzat képe a gondolatainkban már nem vált ki sírást, akkor nagy esélyünk van arra, hogy sikerül feldolgozni a veszteséget.

 

Felkészülés az újabb várandósságra

Mivel valószínűleg a vetélés feldolgozása után újra fogunk próbálkozni a babaprojekttel, nagyon fontos, hogy a kismama testileg-lelkileg felkészüljön az újabb baba fogadására. Ebbe a felkészülésbe a vas- és vitaminpótlás ugyanúgy beletartozik, mint a bizalommal teli lelki felkészülés.

Fontos megjegyzés: az elment magzat testi-lelki elengedéséhez és az új várandósságra való felkészüléshez is kiváló segítség lehet az Érzelmi Felszabadítás Technika, az ÉFT.

Ezt az írást a két hete a Fénybe visszament 12 hetes magzatomnak (második gyermekemnek) ajánlom.

Szalkai Titi
ÉFT terapeuta
www.lelekapolas.hu