Archívum ehhez a Címkéhez » önfeláldozás «

Sokan ismerik (nem vallásos emberek is) Szent Pál Korintusiaknak írt I. leveléből azt a részt, amelyet általában csak Szeretethimnuszként szoktak emlegetni, mivel sokszor elhangzik esküvőkön. Idemásolom, hogy felidézzem:

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három -de közülük a legnagyobb a szeretet.

Azon gondolkoztam ma, ahogyan ezt hallgattam, hogy a legtőbb nőnek, akit ismerek, ilyenkor az jutna az eszébe: igen, igazat szól az apostol, nem szeretek eléggé, nem szeretek jól. Ezentúl többet eltűrök, ezentúl nem szólok, ezután még többet adok magamból, hiszen szeretem őket…

Nem tudom, a férfiak mit gondolnak, hiszen sosem voltam férfi, de remélem, hiszem, hogy a férfiak között is sok van, aki magába száll e szavak hallatán…

Ha tőlem valaki megkérdezné, mit jelent számomra a szeretet, milyen másik, egyetlen szóval tudnám helyettesíteni, az első, ami eszembe jut: a türelem.

Neked mit jelent a szeretet?

Olvastam egyszer egy kedves történetet egy házaspárról, akik már évtizedek óta éltek együtt. A negyvenedik házassági évfordulójuk reggelén az asszony így szólt a férjéhez:

- Drágám, negyven éven át minden reggel Neked adtam a zsemle tetejét, mert tudom, hogy Te is azt szereted, ugyanúgy, mint én. Most az egyszer azonban szeretném én enni a tetejét, ha megengeded.

Mire a férj megnyúlt képpel válaszolta:

- Micsoda?! Te a zsemle tetejét szereted? De hiszen én az alját szeretem, csak azt hittem, hogy Te is, és a Te kedvedért ettem mindig én a tetejét!…

Mi, asszonyok, hajlamosak vagyunk rá, hogy feláldozzuk magunkat a családunkért, hogy a mi kívánságaink legyenek az utolsók, hogy a kedvükben járjunk. Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem visszük túlzásba, mint a fenti történet mindkét szereplője. Emlékszel a kedvenc filmrendezőm, Luc Besson kedvenc filmjére, Az ötödik elemre? A hadsereg tábornoka azt mondja a frissen “összerakott” tökéletes lénynek: “Ha ki akarsz innen jönni, ki kell fejlesztened a kommunikációs képességeidet!

Ezt a jelenetet szoktam idézni a fiaimnak is, amikor egymásnak esnek valami apró félreértés miatt: kommunikáció! :-) Tanuld meg, csodákra leszel képes!

És hölgyeim, ne áldozzuk fel magunkat karácsonykor is. Tessék pihenni, feltöltődni az együttlétben! Mit számít, ha marad néhány pormacska a szekrény alatt, vagy ha eggyel kevesebb sütemény készül? Élvezzük ki az ünnepeket, a hétköznapok úgyis túl hamar eljönnek.

Vagy van egy még jobb ötletem – tegyünk egy kicsit ünneppé minden hétköznapot… Te hogy csinálnád?